Don Budge
| Don Budge | |
 | |
| Személyes adatok | |
| Teljes név | John Donald Budge |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Született | 1915. június 13. Oakland, Kalifornia |
| Elhunyt | 2000. január 26. (84 évesen) Scranton, Pennsylvania |
| Magasság | 185 cm |
| Kéz | Jobb (egykezes fonák) |
| Profivá válás | 1938 (amatőr 1932-től) |
| Visszavonult | 1955 |
| Eredményei egyesben | |
| Eredmények | 58–5 |
| Világranglistán* | 1. (1937-1938) |
| Grand Slam-eredmények egyesben | |
| Australian Open | Győztes (1938) |
| Roland Garros | Győztes (1938) |
| Wimbledon | Győztes (1937, 1938) |
| US Open | Győztes (1937, 1938) |
| Grand Slam-eredmények párosban | |
| Australian Open | Elődöntő (1938) |
| Wimbledon | Győztes (1937, 1938) |
| US Open | Győztes (1936, 1938) |
| Kitüntetései | International Tennis Hall of Fame (1964) |
| * Legjobb helyezés a világranglistán | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Don Budge témájú médiaállományokat. | |
John Donald ("Don" vagy "Donnie") Budge (Oakland, Kalifornia, 1915. június 13. – Scranton, Pennsylvania, 2000. január 26.) tizennégyszeres Grand Slam-tornagyőztes amerikai teniszjátékos.
Azzal írta be nevét a sportág történetébe, hogy nemzetiségtől és nemtől függetlenül ő volt a világon az első teniszező, aki teljesítette a klasszikus naptári Grand Slamet.[1] A karrier Grand Slamet teljesítők sorában Fred Perry után a második volt, és máig ő az a férfi játékos, akinek ez a legfiatalabbként sikerült.
Nevéhez fűződő további rekord, hogy ő ez egyetlen férfi játékos, akinek háromszor (ezen belül 1938-ban egy évben kétszer) sikerült elérnie a triple crown címet, amelyhez egy tornán belül az egyéni, a páros és a vegyes páros bajnoki címet is meg kell szerezni.
1934–1938 közötti amatőr pályafutása során 26 egyéni tornagyőzelmet szerzett. Ezt követően 1939-től profi játékosként játszott tovább. A második világháború előtti és alatti években megnyerte a három legrangosabb profi tornát is, a Wembly Pro és a French Pro trófea 1939-ben, a U.S. Pro 1940-ben és 1942-ben lett az övé.[2] A háború alatt szerzett maradandó vállsérülése miatt korábbi formája nem tért vissza, és bár még számos tornán indult, és sikereket is ért el,[3] a háború előtti teljesítményét nem tudta fenntartani. 1955-ben vonult vissza.
1964-ben az International Tennis Hall of Fame tagjai közé választották. Neve a különböző sportmédiumok "minden idők legjobb teniszezői" listáin egészen napjainkig rendszeresen szerepel. 2000-ben, 84 éves korában hunyt el.
Grand Slam győzelmek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Egyéni
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Helyszín | Borítás | Ellenfél | Eredmény |
|---|---|---|---|---|
| 1937 | Wimbledon | Fű | .svg){kind=small} Gottfried von Cramm | 6–3, 6–4, 6–2 |
| 1937 | US Open | Fű | Gottfried von Cramm | 6–1, 7–9, 6–1, 3–6, 6–1 |
| 1938 | Australian Open | Fű |  John Bromwich | 6–4, 6–2, 6–1 |
| 1938 | Roland Garros | Salak |  Roderich Menzel | 6–3, 6–2, 6–4 |
| 1938 | Wimbledon (2) | Fű |  Bunny Austin | 6–1, 6–0, 6–3 |
| 1938 | US Open (2) | Fű |  Gene Mako | 6–3, 6–8, 6–2, 6–1 |
Páros
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Helyszín | Borítás | Partner | Ellenfelek | Eredmény |
|---|---|---|---|---|---|
| 1936 | US Open | Fű | Gene Mako | Wilmer Allison John Van Ryn | 6–4, 6–2, 6–4 |
| 1937 | Wimbledon | Fű | Gene Mako |  Pat Hughes Raymond Tuckey | 6–0, 6–4, 6–8, 6–1 |
| 1938 | Wimbledon | Fű | Gene Mako | Henner Henkel Georg von Metaxa | 6–4, 6–3, 3–6, 8–6 |
| 1938 | US Open | Fű | Gene Mako | John Bromwich Adrian Quist | 6–3, 6–2, 6–1 |
Vegyes páros
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Helyszín | Borítás | Partner | Ellenfelek | Eredmény |
|---|---|---|---|---|---|
| 1937 | Wimbledon | Fű | Alice Marble |  Simonne Mathieu Yvon Petra | 6–4, 6–1 |
| 1937 | US Open | Fű | Sarah Palfrey Cooke | Sylvie Jung Henrotin Yvon Petra | 6–2, 8-10, 6–0 |
| 1938 | Wimbledon | Fű | Alice Marble | Sarah Fabyan Henner Henkel | 6–1, 6–4 |
| 1938 | US Open | Fű | Alice Marble | Thelma Coyne Long John Bromwich | 6–1, 6–2 |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Larry Schwartz. "In big matches, he wouldn't budge". ESPN. Hozzáférés: 2017. január 17.
- ↑ Collins, Bud (2008). The Bud Collins History of Tennis: An Authoritative Encyclopedia and Record Book. New Chapter Press. 66. o. ISBN 978-0-942257-41-0.
- ↑ "Nashville Banner, 18 April 1955". newspapers.com.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Don Budge című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- International Tennis Hall of Fame profil
- Sporting Gentlemen: Men's Tennis from the Age of Honor to the Cult of the Superstar, (1994), E. Digby Baltzell
- Tennis: Its History, People and Events, (1971), Will Grimsley
- Tennis Styles and Stylists, (1969), Paul Metzler
- The Game, My 40 Years in Tennis (1979), Jack Kramer with Frank Deford (ISBN 0-399-12336-9)
- Tennis Is My Racket, (1949), Bobby Riggs
